Ige:

Róm 6,4-8: Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ő vele.

Folytatjuk a testben megjelent Istenről, azaz J. Kr.-ról a sorozatot. Azt, amit a Szt. Szellem kijelentett Róla az apostoli levelekben. Legutóbb arról volt szó, hogy Isten minket is belefoglalt J. Kr. halálába, Vele együtt megfeszíttetünk, meghaltunk és eltemettettünk. Most arról lesz szó, hogy Kr.-al együtt fel is támadtunk. Nézzük meg, mit üzen az Úr ez által nekünk. Mi ennek a jelentősége számunkra?

1.) Új életben járjunk! Róm 6,4: miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Itt tehát nem arról van szó, hogy majd a testünket is fel fogja Isten támasztani. Itt szellemi feltámadásról van szó. J. Kr. nem a testünket vitte bele a halálba, hanem az ó-emberünket, hogy meghaljunk a bűn számára, hogy többé a bűn ne uralkodjon rajtunk. Ugyanígy a Vele együtt való feltámadásunk sem a test feltámadása (persze majd annak is eljön az ideje), hanem az ó-ember helyett új-ember támadt fel, új élet, amelyik már tud és akar Isten tetszésére élni, az Ő akarata szerint járni.

A Kr.-al való halálunknak, eltemetésünknek és feltámadásunknak tehát óriási gyakorlati jelentősége van. Ez nem egy nehezen érthető „elmélet”, hanem a mindennapi életünk része. A hívő embereknek napi tapasztalata, hogy megerőtlenül a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek, hanem új életben járjunk.

2.) Krisztust öltöztük fel. Gal 3,27: Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, (=Kr.-ba meríttettek, Kr.-ba helyezte Isten) Krisztust öltöztétek fel. Az Úr Jézus azt mondta: Ján 15:4 Maradjatok énbennem és én is tibennetek. A hívő emberekben Kr. feltámadt élete van. Ez a garancia arra, hogy új életben járjunk. Ugyanakkor Kr.-ban is vagyunk. Mintegy felöltöztük Őt. Ez azt jelenti, hogy amiként a ruha eltakar, és nem a testem látszik, hanem a ruha, úgy a hívő ember életében is Krisztus látszik, nem az ember.

Ez azt jelenti, hogy az Úr elvárja tőlünk, hívő emberektől, hogy a bennünk élő Kr. természetének megfelelően éljünk. Ahogy olvastuk: új életben járjunk. Valósuljon meg, legyen látható rajtunk Kr. feltámadt élete. Úgy gondolkozzunk, úgy viselkedjünk, olyanok legyenek a törekvéseink, mint Krisztusé! Az Ige így mondja: 2Kor 4:10-11 Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.

3.) Kr.-al együtt a mennyekben vagyunk. Ef 2:4-7 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.

Tudjuk, hogy feltámadt Urunk felment a mennybe, és ott az Atyaisten jobbjára ült. Ez az Ige azt mondja, hogy nemcsak feltámadtunk Kr.-al, hanem Isten Vele együtt ültetett minket is a mennyekben. Most ez még szellemben van így, de ennek is óriási kihatása van a hívő ember életére. Ez sem csak „egy szép elmélet”, hanem ez is megváltoztatja a gondolkodásunkat, járásunkat, az egész földi életünket.

Kol 3:1-4 Annak okáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.

Ez az Ige azt mondja, hogy mivel Kr.-al feltámadtunk, sőt ültettünk Vele együtt a mennyekben, ezért az odafel valókat keressük, az odafel valókkal törődjünk, azokról gondolkozzunk, azok után vágyjunk, ne a földiek után. Ez nem jelenti azt, hogy a földi munkánkkal ne foglalkozzunk. Sőt, azt becsületesen kell végeznünk, mint az Úrnak, és nem embereknek. A családunkat sem szabad elhanyagolnunk. Viszont mindezeket a földieket a mennyeiekre való figyeléssel és törődéssel végezzük. A mennyeiek a döntő fontosságúak, a földieket is a mennyeiek szempontjából tegyük!

Az külsőleg még nem látszik, hogy a mennyekben ülünk Kr.-al együtt. Nem látható, mert elrejtett: a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Ami Istenben van elrejtve, azt emberi szem meg nem láthatja. Azonban egyszer nyilvánvalóvá lesz ennek a valósága: Mikor a Kr., a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Ez az Úr Jézus dicsőséges eljövetelekor valósul meg, amikor a szentjeivel együtt jön úgy, hogy minden szem meglátja Őt. Akkor már mi is dicsőséges testben jövünk Vele együtt.

Most azonban térjünk vissza a földi életünkhöz, és azt nézzük meg, mit mond az Ige azoknak, akik Kr.-al együtt feltámadtak, és ültettek a mennybe. Vagyis:

4.) Milyen a Kr.-ban feltámadt élet a mindennapokban? Olvasunk néhány Igét. Először a Kolossé levél 3. részéből, aminek az első 4 versét az előbb már olvastuk. Újból elolvasom, és a további versekkel folytatom. Olvassuk Kol 3,1-7.  A Krisztussal feltámadt életnek ez az első jellemzője: A hívő ember nem él úgy, mint korábban. Benne vannak azok a bűnök, de nem viszi végre, hanem megöldököli a paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás. Figyeljük meg, hogy a bennünk lakozó Úr Jézus feltámadt, tiszta, szent élete mellett szükséges a mi hozzájárulásunk, akaratunk, „öldöklésünk” is ahhoz, hogy új életben járjunk.

Olvassuk Kol 3,8-11. Itt az előzőektől eltérő bűnök vannak felsorolva: harag, fölgerjedés, gonoszság, káromkodás, gyalázatos beszéd és hazugság. Ezek ellen is fel kell vennünk a harcot. Azt olvastuk: Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat. Az előzőekben felsorolt bűnöket meg kell öldökölni, ezeket pedig el kell vetni, le kell vetkőzni magunkról, mint az ó-ember cselekedeteit.

Olvassuk Kol 3,12-17. Ez az Ige arról beszél, hogy nem elég a régit megöldökölni és levetkőzni, hanem krisztusi tulajdonságokat kell felöltözni: könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést, elszenvedni és megbocsátani kölcsönösen egymásnak. Fel kell öltözni a szeretetet, Isten békességét, a háládatosságot. Fontos, hogy Krisztusnak beszéde lakozzék bennünk gazdagon! Figyeljük meg, hogy ezek a tulajdonságok nem automatikusan alakulnak ki a hívő emberben, hanem nekünk is akarni, tenni kell érte, fel kell öltöznünk ezeket! Az Ige azt mondja Kol 3:9-10: levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert… Soha ne feledjük el egyik oldalt sem. Isten részéről ezek elvégzett, befejezett dolgok, de nekünk is meg kell tennünk a magunk részét!

Olvassuk még el Kol 3,18-Kol 4,6. Ez az Ige részletesen szól a feleségek, a férjek, a gyermekek, az apák, a szolgák és az urak (mai fogalmaink szerint a beosztottak és a főnökök) krisztusi magatartásáról, és az imádság fontosságáról. Végül arról, hogy bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván. A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell nektek kinek-kinek megfelelnetek.

Ilyen legyen a Krisztussal együtt feltámadt hívő ember élete a mindennapokban!

Szinte ugyanezeket olvassuk az Ef 4,22-32: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki-ki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon (= ne lopjon); hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak, amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek.

Levetni a régit, és felöltözni az újat, a krisztusit! Mások számára is építő legyen a gondolkozásunk, a beszédünk, az indulatunk, a cselekedeteink! Vigyáznunk kell, nehogy megszomorítsuk a bennünk lakozó Szt. Szellemet a régi életünk szerinti magatartásunkkal.

A Krisztusban feltámadt életünk mindennapi járásához tartozik az is, hogy az életünk gyümölcsöző legyen. Tit 3,14 Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek. Ef 2:10 Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Ámen

Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk! Milyen nagy a Te irgalmad, kegyelmed és szereteted, hogy Fiadba, Kr.-ba helyeztél minket, és Vele együtt meghaltunk a régi életünknek, és Vele együtt új életre támadtunk fel. Sőt Vele együtt ültettél a mennyekbe. Nagy kiváltság ez! Hálásan köszönjük, mennyei Atyánk!

Megértettük az Igéből azt is, hogy ez a nagy kiváltáság arra kötelez bennünket, hogy megöldököljük a testünk kívánságait, levetkőzzük a régi élet cselekedeteit, és felöltözzük az újat, a krisztusit. Szeretnénk megtanulni, hogy az előre elkészített jócselekedetekben járjunk, hogy ne legyünk gyümölcstelenek. Ámen.

Énekeljük el a 440. sz. éneket: Mutasd meg, hadd lássam, ki vagy nekem…